Szombat este egy hangulatos összejövetelen vehettem részt. Tényleg nincsen semmi panaszom, egyedül egyetlen egy dolog az, amit máshogy tudtam volna elképzelni: a saját viselkedésem. Az utólagos sajnálat persze már hiábavaló és kár…
Utóbbi bejegyzések
Nincs kiút és soha nem is lesz. Ideje ezzel megbarátkozni.
Szerpentin. Nyitott tetőablak, motorhang. Gyorsulás. Ez kellene most nekem.
Mindig is szerettem a felhőket nézni. Formákat belelátni az alaktalanságba, megszemélyesíteni azokat a dolgokat, melyek amorf amőbaként hullámoznak az égen. Persze mint oly sok minderről, erről is egy idő után leszoktam, és csak a kedves emlékei maradtak meg a nyári bárányfelhőknek.
Vajon hányan tudhatják, milyen lehet örök vesztesnek lenni? Mindig másodiknak vagy esetleg még rosszabb helyen végezni? Hogy lehet ezt feldolgozni? Hogy lehet ismét felállni, és már sokadjára újrakezdeni….? Hogyan lehet megtartani a reményt, bármire is ?
A tegnap éjjel után, úgy éreztem szükségem van valamire, ami kicsit feledteti ezt az egészet. Meg is találtam, ott ahol, mindig minden nagyszerűen alakult. A Gyermekvárosban.
Elegem van abból, hogy én mindig mindent szívesen odaadnék a másiknak és cserébe semmit nem kapok. Egy jó szót, egy kedves gesztust sem. Elegem van abból, hogy mindig csak a kudarc, a csalódás, a fájdalom, a kiábrándultság, a keserűség, a fásultság, a rosszkedv, a magány, a vágyódás, a be nem teljesülés jut osztályrészül. Miért kell ennek ennyire nehéz ek lenni? Miért kell mégis mindig reménykednem, hogya majd minden jó lesz?. Nem lesz. Soha sem lesz.
Ma, a nagyszerű időre való tekintettel, és némi nosztalgikus hevület befolyása alatt, úgy döntöttem ideje meglátogatnom a helyi könyvtárat. Így is tettem.
És valahogy elkerült hozzá ez a cím. Biztos vagyok benne hogy még nem tudja ki vagyok, csak sejti, így arra invitállak, kezd az elején és pillanatokon belül rájössz. Talán megéri, talán nem, ezt rád bízom.
Soha nem szerettem a vasárnap estéket. Most sincs ez másként… Az elkövetkező hét nehézségei és kihívásai keringenek ilyenkor fejemben, melyeket a bizonytalanság köde leng körül. Mit sikerül elérnem a céljaimból? Mikor? Mint oly sokszor, válaszok most sem akadnak.
